Ássuk fel a kertet!

Miről ismerjük fel a tacskót?
Hazánkban mindenki ismeri ezt a csodálatos kistermetű kutyust, aki csöpp lábain igyekszik utolérni sietős gazdiját korán reggel a boltból hazafelé menet.
A tacskó egy jellegzetes megjelenésű kutyafajta, amelyet rövid lábai és hosszú teste tesz igazán különlegessé. Ezzel az egyedi testfelépítéssel könnyen azonosítható, illetve ennek köszönhetően vált az egyik legnépszerűbb kutyafajtává.
A tacskó kutyafajta eredete több évszázadra nyúlik vissza, és Németországhoz köthető. A fajta kialakulása szorosan összefügg a vadászati szokások változásával: szükség volt egy olyan segítségre, aki a föld alól is előkeríti a zsákmányt.
A tacskók elődei már a középkorban is léteztek Németországban. Ezek a kutyák kezdetben nagyobbak voltak, és elsősorban szintén vadászkutyaként használták őket. Azonban a tacskók speciális szerepe a föld alatti vadászatban, különösen borzok és rókák ellen, nagyjából a 16. században kezdődött el. A tacskó valójában kotorékeb, úgy tenyésztették ki, hogy hosszú, izmos testük és rövid lábaik legyenek, amelyek lehetővé teszik számukra a föld alatti járatokba való behatolást. A kutya hosszú orra és érzékeny szaglása segítette őket a zsákmány követésében, míg erős állkapcsuk lehetővé tette, hogy hatékonyan támadják meg a borzokat és más vadakat a föld alatt.
A 19. század végére a tacskó fajta szabványosítása Németországban kezdődött meg, ahol különböző szőrtípusok (rövidszőrű, hosszúszőrű, szálkásszőrű) és méretváltozatok alakultak ki. A fajtastandardokat hivatalosan is rögzítették, és ezek a szabványok máig meghatározzák a fajta jellemzőit.
Napjaink tacskói
A tacskó ma már nem csak vadászkutya, hanem családi kedvenc is. Megbízható társ, akit intelligenciája, bátorsága és egyedi megjelenése miatt sokan kedvelnek. Annak ellenére, hogy ma már főként házikedvencként tartják, a tacskóban továbbra is él a vadászösztön, és mozgékony, energikus természetével sok örömet okoz gazdáinak. Sok tacskó gazdija számol be arról, hogy csöpp kutyusa méretéhez képest óriási gödrök megalkotója, és képes a teljes kertet seperc alatt átalakítani. Hiába, az ősi ösztön sokukban még ma is élénken él.
Rövid szőr, hosszú szőr, szálkás szőr…
A tacskó kutyafajta különböző típusai főként méretük és szőrzetük alapján választhatók el.
A normál méretű tacskó (Standard Dachshund) a legnagyobb tacskótípus, amelynek súlya általában 7-15 kg között van. Elsősorban borzvadászatra tenyésztették ki, de gyakran használták nyúl- és rókavadászatra is.
A törpe tacskó (Miniature Dachshund) súlya általában 4-5 kg körüli, kisebb testmérete miatt ideális volt nyulak és más kisebb vadak vadászatára.
A kaninchen tacskó (Rabbit Dachshund) a legkisebb tacskótípus, a kifejlett kutyus súlya általában 3-4 kg között van, őket annak idején kifejezetten kis termetű nyulak vadászatára tenyésztették ki.
Szőrtípus alapján három féle tacskóval találkozhatunk:
A rövidszőrű tacskó (Smooth-haired Dachshund) a legősibb fajta, és rövid, sima szőrzettel rendelkezik. Ez a szőrzettípus a legelterjedtebb, talán könnyű ápolhatósága miatt is.
A hosszúszőrű tacskó (Long-haired Dachshund) hosszabb, selymes szőrzete lehet hullámos vagy egyenes is, sokkal jobban védve a kutyust a hideg, zord időjárással szemben.
A szálkásszőrű tacskó (Wire-haired Dachshund) a két fenti szőrzetfajta keresztezésével alakult ki. A szálkás, durva szőrzet nagyobb védelmet nyújt a külső hatásoktól, amelyek például az erdőben érhetik a kutyust.
A tacskók sokféle színben és mintázatban előfordulnak, beleértve a fekete, barna, vörös, cser, krémszínű, tigriscsíkos (brindle), márványos (dapple) és egyéb kombinációkat.
Milyen is egy ízig vérig tacskó kutyus?
Ahogy azt már futólag említettük, eme kutyafajta tenyésztésének mozgatórugója az volt, hogy a vadászatok során szükség lett egy kotorékeb munkájára, aki a föld alatti vadászatban, különösen a borzok, rókák és más kotorékban élő állatok üldözésében és elkapásában jeleskedett.
Ebből kifolyólag, ha tacskót szeretnénk tartani, a következőkkel bizton számolnunk kell:
Tacskók kicsi méretük ellenére rendkívül bátrak és kitartóak. Erre a bátorságra és makacsságra eredetileg azért volt szükségük, hogy szembenézzenek és legyőzzék a föld alatti vadakat, amelyek gyakran agresszívan védekeztek.
Vadászösztönök erős, gyakran üldözik a kisebb állatokat, mint például madarakat, mókusokat vagy akár játékokat. Kiváló szaglóképességük tette korábban alkalmassá arra, hogy a föld alatt is kiszagolják a zsákmányt, segítve vadászó gazdájukat.
Ugatásuk kifejezetten hangos, előszeretettel jeleznek mindenféle mozgást, az várva várt vendégeket, és persze a hívatlanokat is.
Ássuk fel a kertet!
Nos, ha tacskó kutyusunk szabad bejárással rendelkezik a kertünkbe, akkor ne lepődjünk meg rajta, ha az udvarunk hamarosan jobban fog hasonlítani egy régészeti ásatási területre, mintsem egy csodálatos növényektől burjánzó zen lugasra. Inkább előfordulhat, hogy a már-már holdbéli táj legnagyobb és legkényelmesebb gödrének mélyén büszkén hűsöl szeretett tacskó kutyusunk.
Mit tehetünk, hogy ez ne így legyen?
Gondoskodjunk arról, hogy a tacskónk sokat mozogjon, tegyünk vele hosszú sétákat, játsszunk vele minél többet. A fáradt kutya kevésbé hajlamos gigantikus gödröket ásni.
Az ásás egyfajta természetes viselkedés lehet, amikor a kutya menedéket keres, vagy hűsölni akar a meleg időben. A föld alatti járatokban való búvóhely keresés szintén a tacskók kotorékeb múltjából ered. Biztosítsunk a kutyusnak minden igényét kielégítő fekvő- búvóhelyet, ahol biztonságban érezheti magát, és elrejtőzhet a nyár melege elől és a téli hűvös napokon sem didereg.
A másik módszer, ami beválhat ilyen esetben, ha kijelölünk, elkerítünk egy „ásási területet” a kertben, ahol kedvére alakíthatja a terepet. Elrejthetünk neki ott jutalomfalatokat, játékokat, ezzel is biztosítva, hogy az erre dedikált területen belül végzi az ásást.
Mire figyeljünk oda, ha tacskó kutyust tartunk?
A fajta sajátos testfelépítése és temperamentuma speciális igényeket támaszt. Hosszú testük miatt hajlamosak a gerincproblémákra, különösen a porckorongsérv (intervertebrális diszbetegség) kialakulására. Ennek megelőzése érdekében próbáljuk elkerülni, hogy a tacskó túl sokat ugráljon fel és le magas helyekről (például kanapéról vagy ágyból). Használjunk lépcsőt vagy rámpát, hogy könnyebben feljuthasson. Ha fel kell emelnünk, akkor mindig támogassuk a hátsó és első részét is, hogy elkerüljük a gerinc túlzott megfeszítését.
Rendkívül energikus kutya lévén szükségük van napi testmozgásra, hogy egészségesek maradjanak és levezessék felesleges energiájukat. Rendszeres séták és játékidő fontosak számukra. Fontos, hogy a mozgás ne legyen túl megerőltető, különösen a gerincük miatt. A tacskók intelligensek és kíváncsiak, ezért fontos, hogy szellemileg is stimuláld őket. Különböző játékok, trükkök tanítása, valamint interaktív játékok segíthetnek lekötni őket és megelőzni az unalomból fakadó viselkedési problémákat.
A tacskó szőrzete típustól függően különböző ápolást igényel. Rövid szőrű kutyusok esetén elegendő a heti egyszeri átkefélés. Ha hosszabb szőrű tacskónk van, akkor rendszeres, legalább heti kétszeri fésülés szükséges, hogy megakadályozzuk a szőrzet összegubancolódását. Szálkásszőrű tacskón bundáját pedig időnként trimmelnünk is kell.
Mint minden kutyánál, fontos a rendszeres állatorvosi ellenőrzés, hogy időben felismerjék és kezeljék az esetleges egészségügyi problémákat.
A tacskók hajlamosak a hízásra, ami további terhelést jelent a gerincükre. Különösen fontos, hogy figyeljünk a megfelelő testsúly fenntartására, mindemellett teljes értékű és kiegyensúlyozott táplálékkal kínáljuk. Nekik kifejezetten ajánljuk a Henart rovarfehérjés szárazeledelét, amelyet kistestű kutyusoknak fejlesztettek ki. A táp segíthet elkerülni a súlyfelesleget, teljes értékű, könnyen emészthető, és minden szükséges vitamint, ásványi anyagot tartalmaz, amely fontos kutyusunk egészségének fenntartásához. Mindezt környezetbarát csomagolásban.
Várjuk szeretettel webshopunkban tacskós gazdik rendeléseit is!